Ma Magyarországon a felmérések szerint legalább 1 millió hektár mezőgazdasági művelésre alkalmas területet nem művel senki (a rendelkezésünkre álló 7,2 millió hektár mezőgazdasági művelésre alkalmas területünkből). Ez az (egyes becslések szerint akár kétszer) 1 millió hektár többnyire elaprózott parcellák tömkelege, melyek évek/évtizedek óta ugaron vannak. Ami azt jelenti, hogy aránylag gyorsan organikus gazdálkodásba vonhatók. 1 millió hektár biokert több százezer család megélhetését, és rajtuk kívül még több millió ember egészséges élelmét biztosíthatja. A ma ugaron lévő területekről beszélünk. Több százezer jól kereső család, több millió egészséges, életerős ember munkája, csak gondoljuk el, mit jelent ez a gazdaságnak. A ma kiaknázatlan lehetőség.

Természetesen a hatékony szervező munkával a mai kisgazdaságok termelékenysége is jelentősen nőhet, van bennük is kiaknázatlan termelőkapacitás bőven. Ha mást nem említünk, csupán csak azt, hogy közösségi munkával levehetjük a vállukról az értékesítés, az adminisztráció terheit, de a kertek kihasználtsága is jócskán fokozható.

A felvázolt feladatok egyrészt csak akkor hajthatók végre, ha erős társadalmi igény mutatkozik, a szervezés – mint már említettük – csakis így lehet hatékony. Másrészről azt is meg kell említeni, hogy a szövetkezeti munka eredményességéhez az állam hatékony részvétele nélkülözhetetlen. Nevezetesen a támogatási rendszer reformja, amit szintén csak akkor tudunk kikövetelni, ha komoly társadalmi igény mutatkozik.

Nagy a tét! Mindenkit csatlakozásra szólítunk, akinek fontos a magyar vidék, és a magyar táj, a természet és a környezet.

A jövő farmja – a BBC dokumentum filmje

Sajnos a video eltűnt a világhálóról, egy leírás azonban megmaradt az ECOLOUNGE oldalán, íme:

A jövő farmja 1.

Rebecca Hosking természetfilmes karrierje után tért vissza a devoni családi gazdaságába, ahol – számos farmertársával egyetemben – szembesülnie kellett annak fenntarthatatlanságával. A lehetséges megoldások kutatásáról a BBC segítéségével egy dokumentumfilmet forgatott 2009-ben  – ám most ő és útkeresése került a középpontba. A kiindulás rendkívül nyomasztó – az ásványi fűtőanyagok (főként az olaj) uralma, egyben a közeli energiakrízis miatti kilátástalanság. A közel 50 perces film végére azonban már sokkal komplexebb képet kapunk a problémáról, és a működő, gyakorlati példák bemutatása révén úgy érezzük, van más, sőt jobb út, mint a mostani – a jövő farmja egyes helyeken már a jelenben is megvalósult.

A közlekedés mellett a mezőgazdaság ugyanis a legtöbb ásványi fűtőanyagot felhasználó iparág (Nagy-Britanniában): 10 kalóriát használnak el minden megtermelt 1 kalóriához.

A filmben megszólaló szakértők szerint fennáll annak a veszélye, hogy még a legfejlettebb országokban is összeomlik a mezőgazdaság, amely globális élelmiszer-katasztrófával járna. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük, át kell alakítani a rendszert – de hogyan? A kapához és az egy-két lóerőhöz már nem térhetünk vissza: ma már tized annyi farmer és kétszer annyi éhes száj van, mint 50 éve, amikor ez még működött. (A mai energiaellátás azzal egyenértékű, mintha 22 milliárd rabszolga dolgozna napi 24 órában…)

Az élő talaj fontossága

Rebecca igyekezett megoldást találni a saját farmján jelentkező problémákra, valamint azok forrására is, ezért több, a maga nemében úttörő gazdálkodást meglátogatott. Nagy gond például a téli állattartás, hiszen az állatokat szénával kell táplálni ez idő alatt, amely betakarítása szintén rengeteg energiába kerül. A reformer Charlotte Hollins és fivére shropshire-i farmjukon ezzel szemben az extenzív állattartás valósítják meg, vagyis a birkák és a marhák egész évben kint vannak a legelőn. Ezt azért tehetik meg, mert az ottani fű más, több mint 20 különböző fajta alkot egy masszív “szövetet”, amelyet az állatok nem tudnak úgy kitaposni. Persze ez hosszú kísérletezés eredménye: a kulcs mégis a gazdag, élő talaj, amelyet a legtöbb gazda “megöl” a szántással, dízelmeghajtással ráadásul e rombolás sokkal gyorsabb. (A testvérpár csupán egy quad-ot használ birtokán…)

A megoldást, a halott talaj “felélesztését” a nagy-britanniai farmerek 95 %-a a nátriumban, káliumban és foszfátban gazdag műtrágyában látja, amely előállításához, szállításához azonban szintén szükséges az ásványi fűtőanyag. Ám ahogy az egyre megfizethetetlenebbé válik, újra vissza kell térni az élő talajhoz, amely megteremtése ugyan több időt és gondoskodást igényel, de hosszú távon mindenképpen megéri.

És még egy fontos dolog: az országban minden tanulmány arra a következtetésre jut, hogy a nagyobb önellátás, a természetesebb körforgás érdekében kevesebb húst kell fogyasztani, így “termelni” is – talán az eddigiek fényében nem kell magyarázni, miért. Ezért pedig minden ember személy szerint tehet.

http://ecolounge.hu/eletmod/a-jovo-farmja-1

{Megjegyzés: Nem kell lemondani a húsról sem. Egy, a BBC EARTH csatornán ma is nézhető dokumentumfilm szerint, hagyományos /értsd: legeltető/ állattartással el tudnánk látni a föld valamennyi lakóját hússal, ha a húsfogyasztás 40 kg/fő/év alatt maradna.

Ázsiában ennyi ma is ez az átlagos húsfogyasztás, míg Európában 80 kg/fő, Amerikában pedig 120 kg/fő. A fogyasztási adatokban azonban a pocséklás is benne van, ami nagyon is számottevő, és amit kellene legelső sorban megszüntetni.}

 

A következő videón – amelynek magyar feliratos változata szintén eltűnt a hálóról – Stefan Sobkowiak kanadai permakertjét mutatja be.