A kezdetek

A termelői piac létrehozásával 2007-ben az volt a célunk, hogy felélesszük a piacozás hagyományát, amely akkor már egészen kihalóban volt. Reméltük ettől, hogy a kézműves élelem népszérűsödik, a kertművelés jövedelmező lesz, a táj, a vidék, visszanyeri elveszett méltóságát.

Az elmúlt évek alatt be kellett látni, hogy miközben a kézműves élelem valóban egyre népszerűbb, a kertművelő ember megélhetése nem javul számottevően, és alig növekedik a művelt terület.

Az igényekhez képest is kevés a termelői élelem, a lehetőségekhez képest pedig szánalmasan kevés.

Tudni kell, hogy Magyarországon a jelen agrártámogatás hibájából a termőföld igen jelentős hányada műveletlen, mégpedig éppen azok a területek, amelyek adottságaik miatt nagyüzemi művelésre alkalmatlanok, ám éppen ezért környezetkímélő kisgazdálkodásra hivatottak.

Lehetőség lenne, termőföld van, a körülmények alakításával lehet javítani a helyzeten, tudomásul véve, hogy a mezőgazdasági kistermelés hatékonysága csakis közös munkával növelhető számottevően.

Legelső sorban azzal, ha a kistermelő nem a heti piac bizonytalanságára termel, hanem előre tudja, kinek, mit és mennyit kell termelnie. – Emlékezzünk a nagy konzervgyárakra, amelyek mögött óriási termelési háttér volt, megrendelés alapú termelés, amely biztos megélhetést jelentett a tájnak, az embernek.

Ma már nem a konzervgyáraknak kell termelni, hanem a lakosság igényei szerint. Azzal tudjuk a termelők munkáját segíteni, ha ismerik a lakosság – a magánszféra, a közkonyhák, a vendéglátók – igényeit, ha ezeket az igényeket a termelési ciklus előtt megfogalmazzuk, vagyis megrendeljük tőlük a terményeket.

A mezőgazdasági termelés sajátosságai miatt (lásd pl.: időjárás-függés) a termelés-szervezés, a lakossági igények kielégítése csakis társadalmi munkamegosztásban lehet eredményes. Ezt a társadalmi munkamegosztást szeretnénk létrehozni, koordinálni, ezért alakítottunk szövetkezetet.