„Elégedettséget szeretnénk látni a vevőink arcán.”
Egyed Matyi egy egészen különleges fiatalember. Agyvérzéssel született 1982-ben, és bár az orvosok nem túl fényes jövőt festettek, szülei nem adták fel. Így az első dolog, amit óhatatlanul is megtanult tőlük, a kitartás és a tenni akarás volt. Ez jellemzi ma is mindennapjait. Bár mindenért háromszor annyit kellett küzdenie, mint egy teljesen egészséges embernek, elérte azt, hogy kitanuljon egy szakmát, és a hobbijának élhessen. Az általános iskolát követően speciális iskolában tanult gyógynövénytermesztést, melynek szépsége egy életre rabul ejtette. Nagyapja sáskai birtokán kezdett gyógynövényeket termeszteni, amiket a padláson szárított. Innen már csak egy lépés volt a Liliomkert Piac, ahol Gusztos Sanyi és Ware Borbála vették a szárnyaik alá. Szülei, Zsuzsa és Karcsi mindenben támogatták a fiút, hogy megvalósítsa álmát, és ma is ők segítik.
Zsuzsa: „Falusi lány voltam. Az édesanyám egy rendkívül szorgalmas, gyakorlatias asszony volt. Mindig megteremtette annak lehetőségét, hogy szezonális zöldségeket, gyümölcsöket ehessünk. Mi sosem ettünk télen például paradicsomot. Mindig azt szedtük, ami termett. Régen faluhelyen a bevásárlás is nehezebb volt. Én mindig azt láttam gyerekkoromban, hogy az édesanyám mindent megbecsült. Sok figyelmet fordított arra, hogy mit eszünk. Én is igyekeztem úgy nevelni a gyerekeimet, hogy ne kólát és csipszet egyenek.”
A nagypapa padlása után Zsuzsa fodrászüzletének padlására került a gyógynövényszárítás. Matyi édesapja készítette hozzá a nem mindennapi polcrendszert. A padlás után aztán irány a pince: a szárítást követően itt dolgozzák fel a gyógynövényeket. Minden évben igyekeztek korszerűsíteni a körülményeket. Évről évre újabb és jobb eszközök segítik Matyi munkáját.
Matyinál többféle szárított gyógynövényt is találhatunk vasárnaponként. Ő termeszti a levendulát, zsályát, citromfüvet, borsmentát, tárkonyt, körömvirágot, mórmályvát és a rozmaringot. A bodzavirágot, akácot, hársfavirágot, csalánt, apróbojtorjánt, kakukkfüvet, cickafarkat, zsurlót, csipkebogyót, kökényt és a galagonyát pedig a természetben gyűjti. A gyógynövények mellett a családi birtokról ma már friss zöldségek, gyümölcsök, háziszörpök és különleges lekvárok is kerülnek a piacos standra. És mindezt tartósítószerek nélkül kínálják! Ma már 15 féle háziszörpöt készítenek.
Zsuzsa: „Ez egy életforma, amit az ember otthonról hoz magával, és adja tovább a gyerekeinek. A ma emberének is meg kellene becsülnie mindent pazarlás helyett. Mi nem félünk a munkától. Megtermeljük, amire szükségünk van ahhoz, hogy egészségesen élhessünk. Ráadásul az otthon termelt zöldségek, gyümölcsök sokkal finomabbak, mint a boltiak. Én már nem eszem meg például a bolti paprikát, nem érzem sem az illatát, sem az ízét. Inkább bevárom az enyémet. Nem kell már más paradicsom, csak ami Sáskán terem! Nem baj, ha nem olyan szép, mint a bolti, hisz az íze a lényeg, és az százszor jobb! Jó lenne, ha sokkal több ember fogyasztana gyógynövényeket, hisz az egészség szempontjából ez elengedhetetlen! És azt is jó lenne szem előtt tartani, hogy ne az agyonpermetezett gyümölcsöket vegyék meg a bevásárlóközpontokban. Mi magunk is azokat a gyümölcsöket fogyasztjuk, amiket árulunk. Tartósítószermentes lekvárokat készítünk. Ezek között vannak cukormentesek is, amiket nagyon szeretnek a vásárlók. Csak hőkezeléssel tartósítunk.”
Egyedék először tehát a gyógynövényekkel kerültek a piacra, majd egyre intenzívebben kezdték művelni a kertet, gyümölcsfákat ültettek, amik mára már óriásira nőttek, és rengeteget teremnek.
Zsuzsa: „A másik fiam, Milán is sokat segít. Felváltva visszük Matyit a piacra, ő, én és a férjem. De aki nem piacozik azon a hétvégén, itthon dolgozik. Össze kell tartania a családnak, hogy mindez működni tudjon. Mi már kezdünk fáradni így 60 felett, de sodor bennünket a lendület. Nekünk is jó ez az egész, amit csinálunk. Ott voltunk a kezdettekkor, a piac indulásakor. Még ma is összatartunk az első kofákkal. Nagyon jó a társaság! Hiányozna, ha nem lennének. Olyanok a mellettünk lévő árusok, mintha a családtagjaink lennének. Szeretünk menni nagyon. Fogalmam sincs, hogy hogyan, mikor vagy miért szállunk majd ki belőle, de sodródunk. Jó a közösség. Öröm, amikor az embernek sikerül valamit eladni. Otelló szőlő van a sáskai kertünkben, abból készítünk mustot. Amikor megissza előttünk egy vásárló, és látjuk a tekintetén, hogy fantasztikusan finom, az leírhatatlanul jó érzéssel tölt el minket. Ahogy az is, ha visszatérnek a következő hétvégén, és visznek ugyanabból az áruból. Hála Istennek sosem fordult elő, hogy valaki panasz miatt jött vissza! Szeretik, amit csinálunk. Mi pedig nagyon igyekszünk tisztán, igényesen készíteni mindent. Szerintem ez nagyon fontos, hisz csak így tudjuk megtartani a vásárlóinkat. És fontos nekünk is, hisz elégedettséget szeretnénk látni a vevőink arcán!”