„Hiába van ünnep vagy hétvége, az állatot akkor is meg kell fejni, a tejet akkor is fel kell dolgozni.”
Dezső és Edina 2006 óta juhtejből, 2016 óta tehéntejből is készít kiváló minőségű termékeket. A természet, a növények és az állatok szeretete mindig az életük része volt. Dezső növénytermesztési agronómusként végzett az egyetemen, később a celldömölki földhivatal munkatársa lett. Bár falusi gazdaságban nőtt fel, nem gondolta, hogy valaha is állatokkal foglalkozik majd. Igazából nem is ő választotta ezt. Dezső csak feleséget választott, de úgy alakult, hogy ezzel a juhok mellett is elkötelezte magát. Edina ugyanis – amikor megismerkedtek –, a Magyar Juhtenyésztők Szövetségének munkatársa volt, de akkor már otthon is volt néhány birkája. Aztán az évek során a juhállomány létszáma ingadozott, a legtöbb 180 egyed volt. 2016 óta teheneket is tartanak, de azért 50 birkájuk is maradt.
Dezső: „2002-ben ismerkedtem meg Edinával, akkor neki már volt 20 birkája. 2006-ra kialakítottunk egy 100 egyedből álló állományt. Akkor még csak a húsukat értékesítettük, hisz munka mellett nem fért volna bele más. A sajtkészítést végül 2006-ban kezdtük el. Akkor született a második gyerekünk. Amikor a gyes letelt, Edina már nem ment vissza az instruktori állásba, hanem főállásban otthon elkezdte a sajtokat gyártani. Kaposváron végzett állattenyésztő agrármérnökként, így nem volt idegen ez a terület, de 2011-ben megszerezte a tejtermékgyártó végzettséget is. Én a celldömölki földhivatalban dolgoztam, oda jártam be Kapolcsról nap mint nap. Ezt követően kerültem Ildikó kertészetébe, és ott is maradtam egészen 2006-ig, amikor átálltunk a fejésre. Azóta főállású őstermelőként műveljük az állattartást és sajtkészítést mindketten.”
A teheneket Öcsön tartják bértartásban, azt mondják, sokkal több időt és figyelmet tudnak a termékek előállítására fordítani azzal, hogy az állattartás nehézségei lekerültek a vállukról, legalább a teheneké, mert persze a birkák maradtak. Az a mennyiségű tej, amit feldolgoznak, már komoly fizikai kihívást is jelent, pláne egy törékeny nőnek. Az elmúlt években sikerült modernizálni is a sajtkészítést, így már komoly gépek is segítik a munkájukat.
Dezső: „Nagyon jó érzés, hogy ma már a gyerekeink, Barna és Mikes is besegítenek a munkába. Igyekszünk különleges sajtokat kínálni a vevőinknek. A tehéntejből Edina kikísérletezett egy hegyisajt jellegű sajtot – jó pár évbe telt, és mindig van mit csiszolni rajta –, ez a fő termék, a „zászlóshajó”. Ezt 3, illetve 6 hónapig érleljük. Szintén tehéntejből készül rúzsos sajt is, a büdös. A juhtejből pedig friss gomolyát kínálunk a vevőknek a laktációs időszakban áprilistól októberig, illetve egy hosszú érlelésű félkemény sajtot, amíg a készlet tart! Ez az állandó kínálat, de kísérletek, újítások mindig vannak, és a vevők döntik el, hogy marad vagy megy!”
Szerintük azért érdemes sajtot fogyasztani, mert finom. A friss juhsajtjukat kivéve minden terméküket 3 hónapnál tovább érlelik, így még a laktózérzékenyek is próbálkozhatnak vele.
Dezső: „Mi a sajtkészítésből neveljük fel a gyerekeinket. Reménykedünk benne, hogy egy napon átadhatjuk nekik mindazt, amit felépítettünk. Talán a két gyerek közül valamelyiknek lesz hozzá kedve. Kérdés, hogy sikerül-e eltalálni azt az arany középutat, hogy tanítsuk is őket, de ne utáltassuk meg velük. Ez már az ő döntésük lesz, ha hátat fordítanak az egésznek, úgy is jó, de legalább pontosan tudják, hogy miről döntenek. Ez a hivatás ugyanis egyáltalán nem könnyű. A tehenek télen-nyáron tejelnek. És bizony néha úgy jön ki a lépés, hogy szenteste kell feldolgozni a tejet. Előfordult, hogy a megterített asztalnál vártuk a két fiúval Edinát, hogy együtt vacsorázhassunk karácsonykor. Ezt persze fel lehetne fogni úgy is, hogy milyen szörnyű, de én nem így látom. Van jó oldala is! Mi nem rugaszkodtunk el annyira a természettől. Hiába van ünnep, az állatot akkor is meg kell fejni, a tejet akkor is fel kell dolgozni. És ez így természetes. Azért persze ne gondoljuk ezt, ilyen sziruposan idillinek, néha mi is besokallunk!”
Kettejük közül Dezső jár piacra, amit kifejezetten szeret, hisz itt lehetősége nyílik arra, hogy beszélgessen az emberekkel. De ugyanúgy szereti azt is, ha az állatok közelében lehet.
Dezső: „Ez a két tevékenység rendkívül jól kiegészíti egymást. Ha bármelyik a kettő közül eltűnne az életemből, hiányozna a másik. 2007 óta járok a Liliomkertbe. Eddig szinte csak akkor hagytam ki a vasárnapokat, ha karácsonyra vagy újévre esett. Minden szombat délutánom arról szól, hogy felkészüljek a piacra. Ez legalább három órás művelet. Nagyon jó visszajelzéseket kapok a vásárlóimtól. Egyszer hozott a postás egy képeslapot, Malmöből küldte egy kedves idős házaspár, akik gyakran vásároltak nálunk, ha itthon jártak. Azt írták, hogy éppen a mi sajtunkat fogyasztják, és szeretnék megköszönni ezeket az ízeket. Ez rengeteget jelent nekünk. Ma is kint lóg a képeslap a hűtőszekrényen…”