„Nálam mindig szól zene a házban: a borok zenélnek, amíg ecet születik belőlük!”
Susanne Daucher szobrászként dolgozott Regensburg belvárosában egy óriási lakásban, mellette irodai munkával egészítette ki a keresetét. Egy idő után azonban ráunt arra, hogy bármit alkotott, az agyag és a kő óriási porral járt. Ekkor ötlött fel benne, hogy másik lakhely után kellene nézni. Volt egy kis megtakarított pénze, amit nem bankba akart tenni, inkább ingatlanba fektetett volna. Valaki mesélte neki, hogy Magyarországon jó áron vehetne házat. 1995-öt írtunk. Akkor még soha életében nem járt hazánkban. Nem volt autója, így kölcsönkért egyet, kivett négy nap szabadságot, vásárolt egy térképet és egy szótár, és ezzel meg is kezdődött élete legnagyobb kalandja, ami meghatározta egész további életét.
„Passautól egészen Magyarországig szakadó esőben utaztam, és ez így maradt majdnem az egész itt töltött szabadságom ideje alatt. Ez mégsem riasztott el. Végigjártam a Dunántúlt, Keszthelyt, Pécset, Harkányt. Tulajdonképpen a Káli-medencét kerestem, mert sok cikket olvastam róla, amik nagyon kíváncsivá tettek. Csak hiába kértem segítséget, nem értették az emberek, hova szeretnék eljutni, mert a német „Becken” szót a szótár „csípő”-nek fordította, és bizony Káli-csípőről itt a környéken senki nem hallott…”
Végül Balatonfüredre érve úgy döntött, nem keresgél tovább, hazamegy. Elfáradt, elege lett a sok esőből és a sötétségből. A hazautat azonban le akarta vágni, így kis utakon indult el, és – most már mondhatjuk, hogy hála Istennek – totálisan eltévedt.
„Éppen egy gyönyörűszép erdőn mentem keresztül, ahol átszűrődött a lombkoronák között a napfény. Minden zöld volt, május közepe. Gondoltam, már csak egy fehér lónak kellene feltűnnie, és komplett lenne a mese. Így jutottam el Pécselyre.”
Az első ház, amin meglátta az „Eladó” táblát, nem tetszett neki. Elment a polgármesteri hivatalba, ahol találkozott egy jegyzővel, aki beszélt németül. Ő intézte el, hogy a polgármester elkísérje, és mutasson neki még egy eladó házat. Ez már a nagy Ő volt…
„Amint bementünk, azonnal láttam, hol lesz a lakrész, hol a műhely és a vendégszobák. Amikor kiléptünk a házból, meg is mondtam a polgármesternek, hogy ez lesz az én házam, szeretném megvenni. Egy sváb család lakott akkor itt, és a ház nagyon rossz állapotban volt. 1996 áprilisában tudtam nekiállni a felújításnak, akkor láttuk, hogy sokkal nagyobb a baj, mint gondoltuk. Minden csupa penész volt. Gyakorlatilag csak a külső falak maradtak meg, de 1997 augusztusára kész lett minden.”
Azonnal ide is költözött, és szobrászként dolgozott. A művészpálya pedig az anyagiakat tekintve sokszor hullámzó, hisz ha van megrendelés, pénz is jön, ha nem, akkor szűkebb napok következtek. 2002-ben egy hazautazása alkalmával megismerte későbbi férjét, aki kertészként és szakácsként dolgozott. Nyolc évet kint maradt vele Németországban, és csak nyaralni jártak Pécselyre. Mindent feldolgoztak, ami a kertben termett, hogy ne vesszen kárba.
„Az elején főként lekvárokat készítettünk, de egy idő után már mindent untam, ami ragadt. Rájöttünk, hogy készíthetnénk mustárt és chutneykat is, de azokhoz szükség volt ecetre. Így vágtunk bele az ecetkészítésbe, és 2-3 év után rájöttem, hogy ebből inni is nagyon jó. 2010-ben végleg ide költöztünk, megvettünk fél hektár földet, ahova több mint 500 bokor fekete berkenyét, más néven aróniát ültettünk.”
Nehezen indult be az üzlet. Végül elváltak, Susanne így egyedül maradt mindenre. Ám valójában ekkor tudta száz százalékosan belevetni magát a termelésbe. Csak annyi írt fel a háza falára: „Mustár – Chutney – Lekvár – Ecet” – és egyre többen kopogtattak be hozzá. Sőt, egyre nagyobb lett a médiaérdeklődés is iránta, így hamar megismerték az emberek.
„Nagyon szeretem ezt csinálni, és a vásárlóim is szeretik, amit adok nekik. Ezért jönnek vissza hozzám. Még ma is fejlődöm minden évben. Az ecetkészítés legalább 1 éves folyamat. Először bor készül a gyümölcsléből, amit pihentetni kell, hogy aromássá váljon, és csak akkor lehet elkezdeni készíteni az ecetet. Amikor kész az ecet, még akkor is pihentetni kell, hogy újra érvényesüljön az az aroma, ami a borban már megjelent, de aztán eltűnt. Előfordul, hogy a színek is eltűnnek egy időre, de aztán újra megjelennek. A biokémia fantasztikus! Én mindig türelmetlen voltam, de az ecet türelemre tanított.”
Autodidakta módon kezdte el tanulni az ecetkészítést. Annak is mindig utánajárt, hogy melyik ecet milyen gyógyhatással bír. Pincéjében bugyognak a borok, mintha beszélnének. Bár Susanne ezt zenének hívja, ezért azt mondja, nála mindig szól zene a házban, amíg a borból ecet születik. Akár énekelnek, akár beszélnek, egy biztos: arról szólnak, hogy valami új születik éppen. Valami, ami nem csupán finom, de egészséges is. Ma már körülbelül húszféle alapecetet készít különféle gyümölcsökből és gyógynövényekből, és még ugyanennyi olyat, amihez valamilyen fűszernövényt társít. Így születik például a bazsalikommal vagy a rozmaringgal ízesített aróniaecet, de készít piros chiliecetet is lila bazsalikommal, aminek egy csodaszép pink nedű az eredménye. Emellett chutneykat és mustárokat is kínál a vevőinek.
Susanne azt mondja, minél erősebb a mustár, annál egészségesebb, és minél finomabbra van őrölve, annál jobban segít. Minden nap kellene valamilyen erős mustárból enni egy evőkanállal. A mustár, akárcsak az ecet, a rák ellen dolgozik. A fekete berkenyét szintén használják a rák elleni küzdelemben, hisz nagyon komoly immunerősítő hatással bír. Emellett szíverősítő, csökkenti a gyulladást, a magas vérnyomást, segít a cukorbetegeknek, és támogatja a máj munkáját. A fekete berkenye tehát egy igazi gyógybogyó.
Az ecet önmagában is nagyon egészséges, hisz lúgosít, jót tesz a gyomornak. A gyógyszerekkel ellentétben nemcsak átmenetileg, hanem véglegesen is képes megszüntetni a refluxot. Tisztítja az ereket, dolgozik az elmeszesedés ellen. Azáltal, hogy erősíti az érfalakat, segít a szívinfarktus és az agyvérzés megelőzésében. Gyorsítja az anyagcserét, és helyreállítja a bélflórát.
„És még egy fontos dolog: elfelejthetjük a másnaposságot, ha egy átmulatott éjszaka után, lefekvés előtt megiszunk egy pohár ecetes vizet, és így indítjuk a következő reggelt is! Az, hogy ki milyen ecetet választ, ízlés kérdése. De a döntésben természetesen segít az is, hogy mit szeretnénk gyógyítani. A kakukkfű például kiváló torok- és légzésproblémákra, a citromfüves arónia nyugtat, a rozmaringos a női problémákon segít, a bodzavirág gyulladáscsökkentő, és kiválóan enyhíti az ízületi problémákat. Mindezek mellett az ecet jókedvre is derít a savanyú íze miatt. A németek azt mondják: »Sauer macht Lustig«, vagyis a savanyú vidámságot, jókedvet csinál. Úgyhogy miért is ne innánk belőle minden nap?”