„Ha nem egészséges élelmiszert viszünk be a szervezetünkbe, hogyan várhatjuk, hogy mi magunk egészségesek legyünk?”
Volf Tibor és felesége évekkel ezelőtt azért kezdett mezőgazdasággal foglalkozni, mert fontosnak tartották, hogy jó minőségű élelmiszerek kerüljenek a család asztalára. A szülői földterületeket kezdték művelni, és mivel Tibor szomszédjának is volt egy parlagon heverő földje, azt is kezelésbe vette. Alapvetően gabonát, azon belül is elsősorban tönkölyt termesztettek a kezdetekben.
„Több mint tíz éven át vezettünk a feleségemmel egy élelmiszerboltot. Sokszor olvasgattam az élelmiszerek összetételét, és egyre jobban elkeseredtem. Közben elvégeztem egy biogazda tanfolyamot, és elhatároztam, hogy ha egyszer abbahagyjuk a boltozást, az első lépés az lesz, hogy magunknak sütjük a kenyeret. Ha valaki veszi a fáradtságot, és hajlandó elolvasni a bolti kenyerek összetételét, elképed. Ráadásul a terméken lévő cetli nem is a teljes gyártmánylap, azon csupán azok az az összetevők szerepelnek, amiket muszáj feltüntetniük. Szörnyű, hogy mi minden van némelyik bolti termékben! Mi egy ideig még kénytelenek voltunk lisztet vásárolni, amíg bele nem vágtunk a gabonatermesztésbe. A legtöbb liszt minősége csapnivaló volt. A gabonák nemesítése során sajnos sok minden áldozatul esett. Azért választottam a tönkölyt, mert az még olyan gabona, ami ősi génkészlettel rendelkezik, és táplálék az emberi szervezet számára.”
Tibor a tönkölyön kívül valójában nem is akart más gabonával foglalkozni, de mivel nem használ vegyszereket, gyomirtót és műtrágyát, így a természet szabályai szerint vetésforgót kell alkalmaznia. A vetésforgóra azért van szükség, mert ha állandóan egyfajta növényt termesztenének ugyanazon a helyen, bizonyos tápanyagokból hiány keletkezne, hisz minden növénynek más az igénye. Az egyes növények csak azokat a tápanyagokat veszik fel a földből, amire nekik szükségük van. Ráadásul a kártevők is jobban szaporodnak akkor, ha minden évben ugyanaz a növény kerül ugyanabba a földbe. Ezért kezdtek el olajtököt termeszteni, aztán kukoricát, hogy legyen kapásnövényük is. Tritikáléjuk is van, és néhány éven át termesztettek kölest, illetve amarántot is. Ám ezt a kétfajta növényt elengedték, hiszen rájöttek: rengeteg vele a munka, az érdeklődés viszont kicsi az irányukba. Ráadásul kis mennyiség esetén a feldolgozás is költséges. A tönkölyt azonban fel tudják dolgozni a saját gépeikkel is.
„Ma 3-4 hektárnyi földterületet művelek. De ennek egy részét mindig pihentetem. Körülbelül háromtonnányi gabonát dolgozunk fel egy évben. Eleinte csak magokat és liszteket árultunk. Aztán elkezdtünk kekszeket is készíteni. Már szemesgabonát nem nagyon adok el. A lisztre is kisebb a kereslet. Az emberek a piacon is a feldolgozott terméket keresik. Kínálunk tökmagolajat, tökmagot nyersen, pirítva és sózva, illetve tökmagkrémet is készítünk. A tökmagkrém kiváló pirítósra, sülthúsra, szendvicsekbe, és lehet mártogatóst készíteni belőle zöldségkrémekkel vagy majonézzel, esetleg sajtkrémmel kikeverve, de tésztafeltétnek vagy bármilyen étel ízesítésre is kiváló. A sós süteményeket vagy a reggeli rántottát különösen feldobja! Emellett árulunk még kekszeket, muffint, kukoricaprószát és püspökkenyeret is.”
Ha ellátgatunk Volf Tibor standjához, még valami különlegességgel találkozhatunk: a tönkölypelyvapárnával! Ezt a tönkölybúza felleveléből készítik. A tönköly zártpelyvás gabona, ami azt jelenti, hogy aratásnál rajtamarad a tok, amiben terem, ugyanis szorosan kapcsolódik a magjához. Ezt később egy speciális géppel kell leválasztani róla. Miután a hántológépen átment a gabona, egy szelelőrostán szétválasztják a magot és a pelyvát. A pelyvát megtisztítják a portól és egyéb növényi maradványoktól, majd a lenvászon anginba töltik.
„A tönkölypelyvapárnát azért ajánljuk, mert kovasavat tartalmaz, ami egy szilíciumvegyület, és ez folyamatosan párolog belőle. A kovasav pedig kiváló gyógyhatással rendelkezik: keringésjavító, fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő hatású. Az őseink is használták: szalmán feküdtek, de pelyvapárnán aludtak!”
Tibor már 2007 óta jár a Liliomkertbe. Kipróbált több piacot is, de azok vagy megszűntek vagy ő hagyta ott őket. Szerinte a Liliomkertnek van a legjobb hangulata, és itt igazi közösség dolgozik. Azt mondja, hogy már a Káli-medencébe vezető út is varázslatos számára minden vasárnap. Nagyon jó kapcsolatokat alakított ki a vevőivel az elmúlt években, és sokszor a viszonteladói is itt keresik fel.
„Az egészségünk a legfőbb kincsünk. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy megelőzni mindig sokkal egyszerűbb az egészségügyi problémákat, mint akkor javítgatni, ha már megvan a baj. Az egészségünk nagymértékben a táplálkozásunktól függ. Ha nem egészséges élelmiszert viszünk be a szervezetünkbe, hogyan várhatjuk, hogy mi magunk egészségesek legyünk? Fontos lenne, hogy mindenki utánajárjon, hogy kitől és mit vásárol, ahogy az is, hogy a multinacionális cégek helyett a hazai termelőket támogassuk!”