„A növény meghálálja a gondoskodást, ugyanúgy, mint egy gyerek.”
Nóvé János Békésen született, de egy bányásztelepen nőtt fel Hatvan mellett, Petőfibányán. Amikor kezdte a középiskolát, Nyirádra kerültek, innen Ajkára járt középiskolába. Később többfelé dolgozott, még bányában is, aztán feleségével vettek egy mély levegőt, és hirtelen elhatározással elköltöztek Borsodba. A sógora ugyanis vezető pozícióban dolgozott ott a helyi tsz-nél. Ő javasolta Jánoséknak, hogy menjenek oda, mert van jó munkalehetőség. Azonban nem tudtak ott megszokni, így 6 év után visszaköltöztek Tapolcára. János közben fuvaros lett, egészen addig, amíg a fia meg nem született 1991-ben. Akkor ugyanis ő ment el gyesre, mert a felesége 1989-ben indította el vállalkozását, a híres tapolcai szűcsüzletet. A gyes után ketten vitték az üzletet, akkor még eszébe sem jutott, hogy növénytermesztéssel foglalkozzon.
„A fordulatot az hozta, hogy édesapám egy betegség miatt képtelen volt tovább egyedül dolgozni a kertészetében, rövid idő leforgása alatt annyit romlott az állapota, hogy két mankóval is alig tudott járni. Abban az évben már mindent elültetett, nem lett volna, aki gondozza a növényeket, én pedig nem akartam őt cserbenhagyni, és nem akartam, hogy odavesszen a termés. Akkor már nem dübörgött az üzlet, a feleségem elboldogult vele egyedül is. Így elmentem édesapámnak segíteni, és végül ott ragadtam. A ma is itt álló berendezés jelentős részét még ő építette.”
A növénytermesztés alapjait János édesapjától tanulta, aztán pedig a szaktanácsadókkal folytatott folyamatos konzultációk segítették abban, hogy minél profibbá váljon új hivatásában.
„Apám gőzhengertípus volt, mindig azt mondta, ne bíbelődjek annyit, hisz ez nem a precízségről szól. Időközben én viszont megtanultam azt, hogy nagyon is pontos és precíz munkát kell végezni ahhoz, ha eredményt akar elérni az ember, és hatékonyan akar dolgozni. Mára a paprika, a paradicsom és az uborka vált a fő csapásiránnyá. Őszi káposztából készítjük a savanyúkáposztát. Tavaly több mint száz kg készült és nem volt elég… Fantasztikus elismerés, amikor azt hallom a vásárlóimtól, hogy csak tőlem vásárolnak zöldséget és savanyúkáposztát, mert egyszerűen érzik, hogy az enyém finom. Ennek pedig annyi a titka, hogy gondoskodunk a növényeinkről. A növény meghálálja a gondoskodást, ugyanúgy, mint egy gyerek vagy bármilyen élőlény.”
János azt vallja, hogy a növényről való megfelelő gondoskodás a palántanevelésnél kezdődik. Ennek minden részletét az édesapjától tanulta. Mint mondja, a palántázás nem tűnik bonyolult munkának, és valójában nem is az, mégis, ha nem tartanak be egyes sarokpontokat, „mehet minden a kukába”. És ott, ahol évi több ezer palánta készül egy tavaszi szezonban, túl nagy könnyelműség lenne nem odafigyelni. Az első és legfontosabb lépés, hogy mindent a megfelelő időben el kell kezdeni.
„Mi minden év február 15-én kezdjük a magok vetését és egészen addig tartjuk a kibújó palántákat fűtött helyiségben, amíg az éjszakai hőmérséklet nem megy 15 fok fölé. Nagyon sok pozitív visszajelzést kapok a palántáinkkal kapcsolatban is. Jól esik, hogy akik egyszer itt vásároltak palántát, mindig itt akarnak.”
Paprikából 20-30-félét kínálnak, uborkából csak egy fajta konzerv és egy fajta kígyó uborkát de az rendkívül népszerű. A koktélparadicsomot illetően 6-8 fajtából választhatunk, és 2-3 fajta normál paradicsom is kerül a pultra, köztük egy tojásdad lucullus fajta. Isteni a sonkahagymájuk is.
„Sok tanulópénzt megfizettünk, amíg kiválasztottuk azokat a fajtákat, amiket érdemes termeszteni. Nagyon sok selejtet forgalmaznak. Az emberek egy jelentős része pedig sajnálja a pénzt a drága vetőmagra. A palántázás után a gondoskodás következő lépcsője az öntözés, a permetezés, és a lombtrágyázás. A mi talajunk elég speciális, nehezen tudja felvenni a mikroelemeket a növény. Hiába van tele a föld tápanyaggal, az összetétele miatt nehezen fér hozzá a növény a szükséges mikroelemekhez, pedig azok elengedhetetlenek a fejlődésükhöz. A lombján keresztül a növény gyorsan képes felvenni a mikroelemeket, bár a növények fő táplálékfelvételi helye a gyökérzetük. Szóval az sem mindegy, hogy hogyan és mivel trágyázzuk őket.”
János szerint a Liliomkert az ország legjobb hangulatú piaca, ahol nemcsak a hangulat, de a társaság is kiváló. Mint mondja, akik itt árulnak, igényesek a munkájukra és a termékeire. Itt valóban kézművesek, őstermelők árulják az élelmiszereket. János nemcsak palántákat és friss zöldséget,de kész termékeket is visz a piacra. Kolléganőjével a páratlan savanyúkáposztájukon kívül háromféle paprikadarálékot is készít a Liliomkert közönségének. A legcsípősebb neve találóan Goromba, de készül enyhén csípős és édes is. Savanyúságként uborkát is szép számmal tesznek el, illetve megkóstolhatjuk náluk a csípős vagy az édes káposztával töltött paprikát is.
„Ahogy a késztermék-vásárlás, a palántavétel is nagyon erősen bizalmi kérdés. Fontos, hogy fajtaazonos legyen, és a vásárló valóban azt kapja, amire vágyik, és amit valóban ültetni szeretne a kertjében. Az sem mindegy, hogy milyen minőségű zöldséget terem az a palánta, amit nálunk vásároltak. A hitelességet nagyon nehéz megszerezni, és rettentően könnyű elveszíteni. Mindig azon dolgozom, hogy mi soha ne veszítsük el!”